-->

2016. december 31., szombat

lényegretörés

Szóval kb 2 héten keresztül írtam az előző bejegyzést, amiben össze kellett volna foglalnom a 2016-os évem, de végül igazából csak úgy mesélgettem, hogy ez meg az volt, ugye milyen jó? - jellemző. Tehát gondoltam csinálok egy rövidebb, lényegretörőbb összegzést valami lista-szerű formában.

csak ami ilyenkor szokás

Bár 2016 globálisan szemlélve egy borzalmas év, az én kis életem ezzel szemben egész szépen alakult. Rengeteg fontos dolog történt, sok új emberrel találkoztam és sok új dolgot láttam, tapasztaltam. Ez az év nekem tele volt "első alkalmakkal": először dedikáltattam könyvet íróval, először repültem, először jártam Svájcban és azt hittem az első tetoválásom is meg lesz, de az végül idén elmaradt. Nos, ezekről készítettem egy összegzést - a legjelentőségteljesebb és legjobb pillanatokról. Mielőtt azonban ebbe belekezdenék, szeretnék még valami nagyon fontosat megemlíteni: szerintem mind ismerjük ezt a jelenséget, mikor mondjuk instagramon vagy facen vagy akárhol végiggörgetjük egy ismerősünk tökéletes életét, majd ezután szarul érezzük magunkat, hogy nekünk miért nem ilyen, stb. Én itt most tényleg a legeslegjobb élményeimet válogattam össze, de emellett persze történtek rossz dolgok is meg elcsesztem egy csomó mindent, épp úgy mint mindenki. A következő beszámolóval az a célom, hogy magamban egy kellemes nosztalgikus érzést ébresszek, nektek pedig mosolyt csaljak az arcotokra - és esetleg ötletet adjak a következő évi bakancslistátokhoz.

2016. december 15., csütörtök

vizsgaidőszak, te drága

Muszáj lekapcsolnom magam innen egy picit, mert eléggé el vagyok maradva a tanulással, leadandó házikkal. Elmarad a tervezett növényevő karácsony poszt, de később majd igyekszem egy általánosabb herbivore (a vegán kifejezés túl mainstream (nem)) poszttal helyettesíteni. Egyelőre úgy néz ki, hogy január 25-én lesz az utolsó vizsgám, szóval azután megint itt leszek. Illetve karácsony és szilveszter között készülök egy személyes bejegyzéssel, szóval azért hallatok magamról.
Addig is legyetek vidám, mosolygós kölykök és olvassatok sokat meg hallgassatok jó zenét és nézzetek fontos filmeket.
Ölel,
Rebeka

megjegyzés: készítettem modult, ahol fel tudtok iratkozni rendszeres olvasónak. Így könnyebben nyomon tudjátok követni a blog életét és biztosan értesültök, ha visszajövök a vizsgák után :)

kis friss: nem csináltam meg a növényevő karácsony cikket ugye, de itt van néhány hasznos link az érdeklődőknek: szaloncukorvegyes mindenféle; ha valaki járt már a Great Bistróban, tudja, hogy milyen finomakat készít Gréta például ilyeneket; nem csak forró csoki van; komplett vacsi

2016. december 3., szombat

felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy én most akkor vagyok vagy csak voltam?

Nem bírok jelen lenni, mindig csak a portól tüsszentős nosztalgiát dugom az orrok alá. Hiszen most sem teszem ezt másképp - az első adag a firkák közt, valójában egy köteg megfakult jegyzet a múltévből. 
Akkor még egyetemre vágyakozó dacos gimnazista voltam, minden nap emlegetve, hogy minek nekem a volkskunde, most tényleg, mégis kit érdekel, hogy welche instrumente waren typisch für ungarndeutsche hochzeite? Majd az egyetemen azt fogom tanulni, ami érdekel, na ná ba bám. Mert a skandináv nyelvtudomány az mennyivel érdekesebb tényleg, meg a habeo ige passiv futurum imperfectum ragozása - hagyjuk már. Az egyetem szívás. Itt már nem azért nincs jegyzetem, mert ááá most nem volt kedvem, inkább rajzolgattam és így is megjegyeztem az egészet, hanem azért, mert a tanárnő bizony leadja félév alatt az arra szánt tananyagot, még akkor is, ha ez csupán úgy lehetséges, hogy másfél órán keresztül levegővétel nélkül darál az arca előtt tartott papírról olvasva. Na és ezt persze, nem könnyű értelmesen levázlatolni. Pedig ha valami, hát a jegyzet mellett - vagy inkább helyett - rajzolgatás, nagyon hiányzik ám a gimnáziumból. 
Mivel nemrég kipakoltam a tavalyi tancuccaimat a fiókból, megtaláltam néhány kedves példányt a tavalyi munkámból, ma pedig celluxot ragadtam és összeállt a kép. Ezt részletekben be is szkenneltem, a továbbiakban megtekinthető.

2016. november 27., vasárnap

klisék, por, rae morris, piros rúzs - vagyis nosztalgia '12

A napokban találtam meg egy régi blogomat - amennyire vissza tudok emlékezni, ez volt az utolsó a Szemüveges Szamár Projekt előtt - ráadásul sikeresen fel is törtem. Szóval minden kis menüpontot, bejegyzést és feltöltött képet átböngésztem és sokkal jobb élmény volt, mint amire eleinte számítottam. 
Tudjátok valami olyasmit vártam, hogy ilyen nagyon gáz korszakként fogok emlékezni a dologra, de igazából nem volt vészes. Gyakorlatilag ugyanolyan voltam akkor is, mint most, csak halványabb - vagy legalábbis valami sokkal kisebb színpalettáról festegettem az életem. Viszont már ekkor is hallgattam Sóleyt, amire viszonylag büszke vagyok, mert utólag több helyről is kaptam ezzel kapcsolatban olyan visszajelzéseket kedves emberkéktől, hogy nekem köszönhetik, hogy megismerték ezt az izlandi zenét és ha én nem vagyok, akkor nem lettek volna ott legutóbb az A38-on életük legjobb koncertjén meg hasonlók. Szóval az ilyeneknek iszonyatosan örülök :)
Ami azt hiszem a legviccesebb része volt a régi blogom olvasgatásának a személyes posztok felfedezése volt. Például írtam arról, hogy egy haverom rám köpte a teáját, mert barátnőmmel elkezdtünk nevetni ő meg épp teázott, így félrenyelt és én meg tesipólóban ültem végig a nap hátralevő részét. A poén, hogy ez a haverkám jelenleg a barátom. Mármint így boyfriend, értitek.
Szintén nagyon tetszett - nem tudom ki mennyire emlékszik ilyesmikre - hogy készítettem ilyen jellemzést magamról és bakancslistát is, we heart it-es képekből. Ez akkor elég nagy divat volt, és meg is értem, mert tényleg elég klassz dolog. Mármint egyszerű és szerintem mindkét fél - mind a szerkesztő, mind az olvasó - számára izgalmas és érdekes. Szóval úgy döntöttem, hogy most kiválogatok pár képet az akkori, vagyis már 4 éves gyűjteményemből és talán fűzök is hozzá pár gondolatot. Ha érdekel, kattints a "Tovább" gombra :)